4.

Amikor felmentem a színpadra, nem gondoltam senkire és semmire csak a zene ritmusát figyeltem. Ben-a zenésztársam, megpengette a gitárját, majd követte Eric az elektromos gitárjával. Elkezdtem játszani a zongorán az akkordokat, majd el kezdtem énekelni. A szemeim csukva voltak, de hallottam, hogy a közönség velem együtt énekel. A szám közben kinyitottam a szemem és a közönségre néztem. Nagyon megható volt látni, hogy együtt dülöngélnek miközben énekelnek. Amikor befejeztem a számot megköszöntem a nagy tapsvihart.Egy órán keresztül énekeltem, fel-felváltva a szomorút a vidámmal.A szomorú számokban Eric is énekel. Fantasztikus hangja van .

-Akkor most utoljára jöjjön a Broken Heart.-mondtam mosolyogva. Leültem a székre, elővéve a gitárom.Ez a kedvenc számom amit írtam és egyben a legszomorúbb. Nem tudom nem elfelejteni azt az időszakot. Önkéntelenül is elkezdtem könnyezni a rám zúduló emlékektől.Amikor befejeztem, bemutattam a zenekart és elköszöntem.Amikor leléptem a színpadról, megdicsértem a zenészpajtásaimat és odamentem a One Direction-höz. Sóhajtottam egyet és körbenéztem. Sehol sincs Josh vagy Apa, remek. Bár megszokhattam volna Apától. Egy koncertemen nem volt még jelen, de Josh nagyon szíven ütött.

-Állati voltál-mosolygott asszem' Liam. Odajött és kevesen megölelt.

-Ja Király voltál-mondta mosolyogva a sötétebb színű. Azt hiszem Zayn a neve.A többi is megölelt, majd bementünk a szobába.

-Úristen, ti megettétek az összes ételemet?-kérdeztem eltátott szájjal-Ki volt ez a haspók?-kérdeztem továbbra is eltátott szájjal. Megfordultam, hogy lássam az arcukat. Mindenki a szöszire mutatott, aki épp a szájába tömte a maradék muffinom. Amikor észrevette, hogy őt figyelem elmosolyodott.

-Bocsi-mondta váll rántva.-Éhes voltam-erre már én is elmosolyodtam .

-Azt látom Szöszi.-megborzoltam a haját, majd elindultam a táskámhoz. Kivettem a telóm. 15 nem fogadott hívás Joshtól és 10 üzenet.Nem fogom visszahívni, had aggódjon miattam. 

-Mehetünk?-kérdeztem mosolyogva,mire bólintottak. Az kapu előtt aláírtam pár gyereknek, akik kiszúrták a fiúkat és tőlük is kértek aláírást. Elindultam hazafele, amikor valaki a nevemet kiabálja. hátrafordultam és megláttam, hogy a Szöszi rohan felém.

-Mi a baj?-kérdeztem.

-Hova mész?-kérdezte értetlenül.

-Haza-mondtam röviden, majd elindultam, de gyengén megfogta a csuklóm.

-Haza viszünk-jelentette ki.Nem tiltakoztam, sétáltunk vissza a kocsihoz és eszembe jutott, hogy Niall a neve.Beültem a kocsiba, az ablakhoz és néztem a mellettünk elhaladó embereket és autókat.

-Elis, mióta vagy a szakmában?-kérdezte Liam.

-Nem rég kezdtem, olyan fél éve.-saccoltam körülbelül. Mindenkinek elkerekedett a szeme.

-Ahhoz képest elég sok számotok van. És van egy csomó rajongótok.-mondta mosolyogva Zayn. Én is elmosolyogtam.

-Miért te írod a szomorúbb számokat?-kérdezte Harry.-Nem tűnsz szomorúnak.

-Mert meg van az álarcom-mondtam halkan.-De mindegy is-mondtam picit hangosabban egy mély levegőt véve. - Öhm , itt forduljon jobbra , kérem-kértem a sofőrtől. Kitett a házamnál. Elköszöntem a fiúktól, majd Louis lehúzta az ablakát és kikiabált, Hogy még látjuk egymást. Nevetve integettem, míg el nem tűnt a kocsi a láthatáromból. Bementem a házba, remélvén, hogy nincs itt senki. Felmentem a twitterre és láttam, hogy Harry megjelölt egy posztjában: Nagyon jó volt veled tölteni ezt a napot :) Remélem nem fáj már annyira a fejed. :)

Visszatweeteltem neki, mind az 5 fiút megjelölve, hogy ugyanilyen szép kis szöveget írjak. Persze a rajongók egyből kérdezősködtek. Egy párra válaszoltam, majd kimentem a konyhába egy almáért. Kivettem a zsebemből a telefonom és írtam egy sablon, rövid üzenetet, hogy itthon vagyok. Erre persze, jön a faggatás, hogy miért nem válaszoltam egy üzenetére se, meg hogy mennyire aggódott. Erre annyit írtam, hogy koncertem volt. Több válasz nem jött, ezért kimentem az udvarra és ráültem a hintaágyra. A nap már lemenőben volt, de nem érdekelt. Kint ültem és néztem, ahogy egyre több csillag jelenik meg az égen, majd lassan elaludtam..

Amikor felkeltem , be voltam takarva,de még mindig a hintaágyban voltam. Bementem a házba és elkészítettem magamnak a reggeli kávémat.A konyhapulton megint csak egy cetlit találtam, amiben az állt hogy keltsem fel Josh-t. Felballagtam a lépcsőn és bekiabáltam a szobájába.

-Kelj fel Josh!-kiabáltam. Annyira megijedt, hogy felugrott az ágyból.

-Ezt minek kellett?-kérdete még mindig rémülten. 

-Mert most utállak.-rántottam vállat és mentem vissza a konyhába.-Ma nem csinálok reggelit.-Elvettem egy joghurtot és bementem a szobámba.Bekapcsoltam hangosa a zenelejátszóm és elkezdtem átöltözni. Egész délelőtt a szobámba voltam, míg meg nem hallottam, hogy Josh kiabál az ajtó másik feléről.

-Elis kérlek halkítsd le a zenelejátszód-mondta és én lehalkítottam.

-Mit akarsz Josh?-kérdeztem flegmán.

-Bocsánatot kérni.-mondta halkan. Eléggé érdekelt hogyan akar bocsánatot kérni , ezért kinyitottam az ajtót.

-Hallgatlak-mondtam ugyanolyan hangnemben, mint az előbb.

-Nézd Elis, nem mondhattam le a randit, mert már kétszer is elhalasztottuk és attól féltem, ha még egyet halasztunk akkor dobni fog.. Megbocsátasz nekem?-kérdezte könyörögve. megenyhültem és szorosan megöleltem. -Szeretlek.-suttogta.

-Én is szeretlek.-mondtam , nyakába fúródott fejjel.

-Amúgy, mi volt az a twitteren? Avval a One Direction-ös nem tudom kivel?

-Hát igen ez fura, de amikor elfutottam bementem a parkba és találkoztam velük. Annyira ciki volt, azt sem tudtam, hogy kik azok-nevetem fel kínosan. Josh mégegyser megölelt amikor csengettek.Lementem a lépcsőn és ajtót nyitottam egy számomra nem várt személynek.

-Szia-mosolygott kedvesen.