5.

Nagyon meglepődtem a látogatónkon .

-Szia Sandy-mondtam és beinvitáltam a házamba .-Nyugodtan foglalj helyet, kérsz valamit inni, esetleg enni?-kérdeztem, jó háziasszony módjára
-Egy baracklevet szeretnék-bólintott mosolyogva . Bementem a konyhába és kiöntöttem egy pohárba a levet. Visszamentem a nappaliba és odaadtam a poharat.Megköszönte és leültem a vele szemben.Josh pont most jött le az emeletről.
-Ki jött meg Hug... Ááá, szia Sandy-intett az említett felé.
-Hali-mondta szerényen Sandy.
-Hogy hogy itt?-kérdezte.
-Már nagyon hiányoztatok.-mondta mosolyogva.
-Na persze, három éve ránk se hederítettél-mondtam .-Miért pont most jöttél?-kérdeztem komolyan. Amikor Sandy felbukkan akkor mindig kér valamit.
-Na jó. Az az igazság, hogy eléggé elhíresedtél és még a One Directionnel is találkoztál. A One Directionnel-mondta bőszen mosolyogva-Csak azt szeretném, ha megismerkedhetnék a köröd béliekkel és hogy mindenki tudja, hogy létezem. Újra a legjobb barátnőd akarok lenni.-minden szavával csak egyre dühösebb és dühösebb lettem.
-A legjobb barátnőm?-emeltem meg a a hangom és felálltam a fotelból.-Azt az esélyt már nagyon rég elvesztetted. Emlékszel , mikor 3 éve elmentünk a pasimmal egy buliba és te lesmároltad?Emlékszel? És miután ez megtörtént többet nem is láttalak.Pedig pont akkor lett volna szükségem rád.-Kiabáltam az arcába.-Most meg hirtelen felbukkansz, amikor minden sínen van, vannak rajongóim. De tudd meg, hogy nem igazán érdekelsz.Tudom,hogy csak a pénzem és a hírnevem miatt vagy itt,-mondtam halkabban- Tudom hogy csak nagy ember akarsz lenni, de rajtam keresztül nem leszel az.-mondtam és az ajtó felé mutattam-Jobb lesz, ha mész és soha többet nem látlak.-mondtam az arcába.Láttam hogy megszeppent, hogy nem hitte, hogy az a kicsi visszafogott lány vagyok.Felállt és kiment a házamból. Leültem a kanapéra és a kezembe temettem az arcom.
-Jól megmondtad neki .-mondta a bátyám.-Ha nem te mondtad volna meg akkor én osztom ki.-mondta a hátam simogatva.Felálltam megpusziltam az arcát és felmentem a szobámba. Megkerestem a kottafüzetem és kimentem az erkélyemre.Visszapörgettem arra az időre, mikor Anyukám meghalt.Minden emléket leírtam a füzetbe, majd lassan egy vers lett belőle. Elővettem a zongorám és elkezdtem hozzá  írni a dallamot. Ez a tevékenység nagyjából két órát vett igénybe, majd az új dalomat, beraktam a többi szomorú szám közé.
Bekapcsoltam a zenelejátszómat és elkezdtem rendbe rakni a szobámat.A falamon lógnak az eddigi félévben kapott díjak,lemezek. Megvettem az összes CD-nket és felraktam a polcra Anyu holmijai mellé.
Amikor végeztem, lementem a földszintre ebédelni.
-Josh.-kiabáltam, de nem jött sehonnan sem válasz. Biztos megint a barátnőjével lófrál valahol. Bolognai spagettit csináltam magamnak.Pont amikor elakartam kezdeni enni csengettek. Dühösen kitrappoltam az ajtóhoz, majd kinyitottam.
-Mondtam , hogy még találkozunk.-mosolygott pimaszul Louis Tomlinson.
-Én is örülök nektek, de pont megzavartatok valamit.-utaltam itt a spagettire, de persze a fiúk másra gondoltak.-Perverzek-fújtattam dühösen-Épp ebédeltem volna.
-Kaja-csillant fel a szőke szeme.
-Jól van bejöhettek. bolognai spagettit csináltam, kértek?-néztem a fiúkra, de a szöszi már nem volt ott.
-Kérhetünk-mondta barátságosan Zayn. A konyhaasztalnál ült a Szöszi, az evőeszközöket markolta.Kivettem négy tányért-mert Niall már kivette a saját cuccait -és ugyanennyi evőeszközt.

-És egyedül laksz ebben a nagy házban?-kérdezte Liam, amikor már befejeztük az ebédet.
-Nem van egy bátyám és egy apám, akit alig látok.
-Miért látod ritkán?-kérdezte kedvesen Liam.
-Mert miután anyám meghalt, teljesen elhanyagol minket.-Ezután egy kis csend lett.
-Hány éves vagy?-kérdezte Louis.
-18.Ti hány évesek vagytok?
-Hát Harry 20, Liam 21, Zayn 21,Niall 21 és én pedig 23.-mondta büszkén Louis.
-Most komolyan te vagy a legidősebb?-kérdeztem tátott szájjal a bolond fiút.
-Igen, talán nem látszik?-kérdezte szemöldökét felhúzva.
-Hát izé... öhm azt hittem, hogy ilyen bolondos vagy ezért nem igazán gondoltam hogy te vagy a legidősebb.-zavaromon elkezdtek röhögni, amitől még jobban elvörösödtem.
-Jaj de zavarba jött valaki-csípte meg az arcom Harry.Ellöktem a kezét és megdörgöltem a csípés helyét.
-Van valami programod mára?-kérdezte Liam.
-Nem igazán, Miért?-kérdeztem az asztalon trappolva hosszú ujjaimmal.
-Azon gondolkodtunk lenne kedved megnézni a videoklip forgatásunkat-vetette fel Harry lányt megbolondító mosolyával.
-Azért menjek el a forgatásotokra, hogy figyeljem ennek a bongyinak az Ego fejét? Benne vagyok.-mondtam elszántan, mire Harry felhorkantott.-Elmegyek.Mikor indulunk?
-Akár most is mehetünk-csapott az asztalra Liam és felállt.
-Várjatok, felmegyek pill-gyorsan felfutottam a szobámba elraktam a telefonom, zsebkendőt, száj fényt...
-Takaros kis szobád van-mondta egy hang mögülem.A szívbajt hozta rám.
-Mi a frász...?-megfordultam-Harry? Mi a lószart keresel a szobámban?
-Elég nagy a rendetlenség annak ellenére hogy lány vagy.-jegyezte meg mosolyogva.-Bár nekem annál jobb.-mondta és a földről felvett egy melltartót és egy csipkebugyit.-Hmmm.- mondta mosolyogva
-Tedd le-mondtam égő arccal és kikaptam a kezéből a fehérneműket.
-Miért mondtad azt az asztalnál?-kérdezte amikor becsuktam az ajtómat.
-Hát mert igaz-mondtam zavartan- Egy idő után elviselhetetlen az egód.-mondtam és ránéztem.
-Ugye tudod,hogy amit magamból mutatok az töredéke az igazi valómnak?
-Persze, ezért nem ítéllek el.-már a lépcsőn mentünk lefelé
Többet nem szóltunk egymáshoz.
Lehet hogy megbántottam???